"A hajlandóság a fenntarthatóságot szolgáló cselekvésekre legnagyobb eséllyel nem akkor fog testet ölteni, amikor prédikálnak az embereknek, félelmeket ébresztenek bennük, megvesztegetik, avagy kényszerítik őket. Legnagyobb eséllyel akkor fog testet ölteni, amikor ők maguk kísérletezhetnek, alkothatnak, illetve oldhatják meg sürgős problémáikat. Legnagyobb eséllyel akkor fog testet ölteni, amikor az emberek összekapcsolhatják helyi problémáik megoldását a globális problémák megoldásával. Ez a megközelítés eredendően demokratikus; a részvétel széleskörű hálózatait követeli meg; elkerüli az elitista, felülről lefelé irányuló, parancson és ellenőrzésen alapuló, különféle ösztönzők által vezérelt megközelítéseket. A vezetőktől nem parancsokat, hanem támogatást követel."

/Thomas Princen – részlet a Treading Softly című, 2010-ben megjelent könyvéből – Takács-Sánta András fordítása/

"Ha egy rendszer normálisan működik, akkor viszonylag determinált, azaz minden változtatási szándék ellenére a rendszer visszakerül az egyensúlyi állapotba. Így bizonyos értelemben csak kis lehetőség van az inputra. Egy kaotikus helyzetben viszont, amikor a rendszer lebomlóban van, a helyzet pont fordított. Egy egészen kicsi input is hatalmas változásokat eredményezhet. Ekkor nyílik meg a tér a szabad akarat számára. Ebben a pillanatban a viszonylag szabad akarat állapotában vagyunk. Ez annyit jelent, hogy […] mindenki befolyással van a kimenetre. Azok, akik a káoszelmélettel foglalkoznak, a pillangóhatásról beszélnek. A pillangóhatás abból áll, hogy a világ egyik felén lévő pillangó szárnycsapásaitól időjárási változások keletkeznek a másikon. Egy parányi pillangó hatalmas változások előidézője lehet a világ másik felén. Úgy kell gondolkodnunk saját magunkról, hogy minden helyzetben ilyen pillangók lehetünk. Pillangó vagyok az egyik pillanatban, pillangó leszek a másikban. Ebben az értelemben az, amit csinálunk, számít, a társadalmi akciók számítanak, mivel növelik a pozitív változások valószínűségét. De azzal a tudattal kell cselekednünk, hogy nem tudható, ki fog győzni. Ilyen feltételek mellett kell működnünk, és egy bizonyos ponton a rendszer logikája szerint egy bizonyos számú cselekedet az egyik vagy a másik irányba viszi a rendszert, és elérkezünk egy új rendhez."

/Immanuel Wallerstein – a Magyar Tudomány 2010. júliusi számában megjelent interjú alapján/