Ahhoz, hogy elkerüljük a mindannyiunkat fenyegető katasztrofális környezeti változásokat, alaposan át kellene alakítanunk jelenlegi életmódunkat. Ez csak akkor történhet meg, ha gyökeres változások következnek be mind gondolkodásmódunkban, mind pedig társadalmi intézményeinkben. De vajon honnan, kiktől indulhatnak el ezek a változások? Könnyen érvelhetünk amellett, hogy akiknek jelenleg komolyabb hatalom van a kezében, azok nem érdekeltek a mélyrehatóbb társadalmi-kulturális átalakulásokban, sőt mi több, általában ellenérdekeltek ezekben. Egymástól elszigetelt egyének és néhány zöldszervezet pedig a jelek szerint önmagában aligha képes arra, hogy ezt a hatalmas feladatot elvégezze.

Új cselekvőkre is szükség volna tehát. Ez a felismerés vezetett el a Kisközösségi Program megszületéséhez, amely egyszerre kutatási és akcióprogram. Fő célja, hogy elősegítse olyan helyi kisközösségek formálódását, megerősödését és hatékony ténykedését, amelyek ökologikus életmód-alternatívát kívánnak megvalósítani. Azaz egyrészt képesek magukévá tenni és alkalmazni a környezetkímélő viselkedés új, egyéni és közösségi normáit; másrészt pedig képesek környezetkímélőbb irányba mozdítani más emberek, embercsoportok, illetve szervezetek viselkedését (olykor más, hasonló közösségekkel összefogva). Cél továbbá annak elősegítése, hogy ezek a kisközösségek az információcsere és a közös cselekvés érdekében egy nem központosított hálózattá kapcsolódjanak össze. Vagyis a program azon az elgondoláson alapszik, hogy sok, egymással együttműködő helyi kisközösség elsősorban saját lakóhelyén ténykedve összességében nagy erőt képviselhet, és így komoly társadalmi változások elindítója lehet.

Az újonnan kialakuló közösségek nemcsak az ökológiai fenntarthatóság szempontjából lennének hasznosak, hiszen számos egyéni és társadalmi probléma vezethető vissza legalább részben a társadalom atomizáltságára. A környezeti problémák enyhítése kapcsán létrejött közösségi intézmények segíthetik más társadalmi problémák megoldását is, amelyek szintúgy együttműködést igényelnek, és szintúgy az önzés kordában tarásáról, illetve a közjó elősegítéséről szólnak.

A kisközösségek bármilyen méretű településen létrejöhetnek. A lényeg az, hogy tagjaik sűrű rendszerességű személyes kapcsolatban legyenek egymással. Vagyis egy adott településen (vagy legalábbis egymáshoz nagyon közeli településeken) élő emberek egy kisebb csoportja alkothat egy kisközösséget. A közösségek alulról szerveződnek, és nem szükséges, hogy bármiféle formális szervezethez kötődjenek. Fontos azonban, hogy tagjaik közös értékekkel és célokkal rendelkezzenek.

A Kisközösségi Program 2008 őszén indult. Ötletgazdája és egyben szakmai vezetője Takács-Sánta András, aki a kezdetektől fogva mintegy 15-20 munkatársával (döntően önkéntesekkel) dolgozik együtt a programon. A program első fázisa alapvetően háttérmunka, amely – a szakirodalmi feldolgozáson túl – három részből áll:
1. Egy kézikönyvet írunk, amely amellett, hogy tartalmaz rengeteg, elsősorban közösségi szintű környezetkímélő viselkedési alternatívát, útmutatót nyújt a közösségszervezéshez, továbbá a helyi politikai döntéshozatal befolyásolásához is.
2. Egy portáljellegű honlapot készítünk, amely a kézikönyvet kiegészítő információin túl közösségi funkciói révén elősegítené, hogy megtalálják egymást azok, akik egy adott településen társakat keresnek egy kisközösség megalapításához/bővítéséhez; továbbá segítené az egyes közösségek információcseréjét is.
3. Egy terepi kutatás keretében járjuk az országot, vizsgálva azokat a már létező helyi, elsősorban kisközösségi kezdeményezéseket, amelyek példaként szolgálhatnak mások számára. A terepmunka során egyéni mélyinterjúkat készítünk (a későbbiekben pedig egyéb módszerek, például akciókutatás alkalmazása sem kizárt).
Terepmunkánk első évének fő eredményei kivonatolva olvashatók a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa 2008-2009-es jelentésének 275-277. oldalán.

A tervek szerint 2012-ben vagy 2013-ban indul majd a Kisközösségi Program második, gyakorlatilag határozatlan időre szóló fázisa: a „mozgalom” gondolatainak terjesztése, a kisközösségek kialakulásának segítése, hálózatuk megteremtése. Ennek eszközei országjáró előadások/beszélgetések, médiakampány, valamint a kézikönyv és a honlap lennének majd.

A Kisközösségi Program 2008 és 2010 között elsősorban a Védegylet Egyesület égisze alatt zajlott. 2011-ben hoztuk létre a Helyi Kisközösségek Nonprofit Kft-t annak érdekében, hogy a programnak szilárd alapokat biztosítsunk. Programunk fő támogatója jelenleg a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosának Hivatala (JNOBH): 2009 eleje óta szorosan együttműködünk a JNOBH „A fenntarthatóság előőrsei” elnevezésű projektjével. A Kisközösségi Program – különösen annak kutatási része – sok szálon kapcsolódik az ELTE-hez is.